Molnár Gusztáv: Alternatívák könyve III.

Ennek a könyvnek, amely harmadik a sorban, az Alternatívák könyvének 2007-ben megjelent első két kötete után, szinte minden bekezdését megcáfolta a történelem. Én mégis szeretem. Nem azért, mert „az enyém”, hanem azért, mert hiteles tanúja – ezt, úgy vélem, nyugodt lelkiismerettel állíthatom – a kommunizmus bukása előtti és utáni magyar históriának, amikor még nem dőltek el egyértelműen a dolgok. Pontosabban annak a sokakat meglepetésként érő elementáris módnak, ahogyan a rendszerváltozással együtt a magyar kérdés, az összmagyarság kérdése felmerült.

A radikális közösségi liberalizmus, amelynek ideológiai nyelvezetét „beszéltem”, és amelynek alapján az összmagyar alternatívát megpróbáltam politikailag is artikulálni, azt mindenképpen lehetővé tette, hogy az akkori európai nyilvánosságban elmondható és értelmezhető módon kifejtsem – persze nem tudós traktátusokban, hanem esszékben és polemikus cikkekben – a magyar kérdés „botrányát”, hogy ti. mi az adott nemzetállami struktúrákban (beleértve a saját nemzetállamunkat is) halálra vagyunk ítélve. Nem mutogattam én ujjal senkire – leginkább még arra a száz év előtti Magyarországra, amelyben a magyar nemzet és állam egymással összhangban létezett, és amit ma fölöttébb fájlalok (de ez már egy most készülő kötet tárgya) –, csak jeleztem, hogy mi soha nem békélhetünk meg a saját helyzetünkkel. Fontosnak tartom, hogy a kilencvenes évek elején ebből a léthelyzetből még fel lehetett vázolni valamilyen politikai kiutat.

Műfajilag én egy sajátságos naplónak nevezném ezt a könyvet. Ezért ragaszkodtam mindenütt szigorúan az időrendhez, ami sajnos elkerülhetetlenné tett bizonyos ismétlődéseket, hiszen a saját írásaimba – visszamenőleg – nem nyúlhattam bele.

(Hegyközszentimre, 2014. október)

Letöltés