Felhívás szerzőknek

Kellék 63. szám: Utópia

 

Az utópia egy társadalom fantáziaképe, amely megoldási
javaslatokat tartogat a mindenkori eredeti társadalom
egészen konkrét, megoldatlan problémái számára,
méghozzá olyan megoldási javaslatokat, amelyek vagy
megmutatják, hogy a fennálló társadalmat hogyan kívánják
egy efféle utópia szerzői vagy letéteményesei
megváltoztatni, vagy mely változásoktól félnek ők maguk és
olykor talán mindkettő egyszerre érvényes. Még egy
lépéssel tovább mehetnénk: az a sejtésem, hogy valamennyi
utópia vonatkoztatható az eredeti társadalom akut
konfliktusaiból táplálkozó félelem- vagy
vágyképződményekre.
(Norbert Elias: Thomas Morus államkritikája)

Az utópia műfaja olyan régi, mint a politikai gondolkodás maga, amely azon a paradoxonon alapul, hogy van egy hely, ami valójában (még) nem létezik. Az utópia, bár jóval Krisztus előtti eredetű, az európai eszmetörténetben összekapcsolódott az eszkatologikus jövővíziókkal, amelyeknek nyomai megtalálhatóak még a késő reneszánszban és a kora újkorban jelentkező, a racionalitást és a tudomány szerepét mind jobban hangsúlyozó művekben is. Az ideális városnak a szerző korának társadalmi és technikai valóságától látványosan elrugaszkodó leírása azonban mégis mindig ugyanennek a kornak valamely válsághelyzete volt; ritka az az utópikus mű, amelyben nem köszönnek vissza a szerző társadalmának az utópia világában is megoldatlanul maradt problémái. Az utópia megítélése természetesen mindenkor összefügg a vélekedő politikai álláspontjával; ugyanazt az utópiát éppúgy tekinthetjük valamely haladáselvű világnézet híveként az emberiség testet öltött reménységének, mint konzervatív óvatossággal valamilyen torzszülött, totalitárius államberendezkedés előkészítésének. (Nem is beszélve a konzervatív utópia ősrégi és mai létező válfajáról, vagy a műfajtól elválaszthatatlan disztópiákról.) Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, hogy az utópia műfaja mind a populáris kultúrában jelenlévő, nem igazán komolyan vett játékként, mind pedig a szerző szándékaként realizálható filozófiai utópiaként visszaszorult; miközben a történeti érdeklődés a régebbi utópikus művek iránt töretlennek látszik; és ez az érdeklődés bizonyára mégis összefüggésben áll valamilyen módon a jelen társadalmának önmegértési igényével.

A fönti megfontolásokból kiindulva a Kellék szerkesztősége felhívja reménybeli szerzőit az utópia műfajáról szóló kéziratok benyújtására, legyen bár azok témája a műfaj vagy valamely utópikus mű (filozófia)történeti elemzése vagy akár a (realizálhatóság igényével vagy anélkül írott) utópia mai lehetőségfeltételeinek elméleti megfogalmazása. Felhívjuk szerzőink figyelmét a terjedelmi korlátokra (minimum 20.000, maximum 40.000 betűhely, az ideális terjedelem 35.000 leütés), valamint folyóiratunknak a kéziratszerkesztésre vonatkozó formai szabályaira, ezen belül különösen hivatkozási rendszerünk követésére. (Ezek megtalálhatóak folyóiratunk honlapján: https://www.prophilosophia.ro/hu/kellek-folyoirat/.) A kéziratokat 2020. május 15-ig kérjük word formátumban elküldeni a következő e-mail-címre: kellekfolyoirat@gmail.com. A kéziratok közléséről szóló szerkesztőségi döntésről 2020. június 15-ig értesítjük a kéziratok szerzőit.